Yo, Minna-san! :D
A napokban meglátogattam Blogjelenségek nevű órámat. Igen élvezetes volt, a tanár is közvetlenül, és kedvesen kérdezett bennünket a blogjainkról (Miért választottuk?, majd a témával kapcsolatban feltett egy-egy kérdést). Mikor eljutott hozzám, a következőt kérdezte: mit jelent a Kriszti-chan? Megpróbáltam neki elmagyarázni, és akkor döbbentem rá, hogy blogom indításakor nem tértem ki erre a témára (pedig szándékomban állt). Így hát most bepótlom eme hiányosságom. ^^
A magyarázkodást azzal kezdtem, hogy a japánok a nevek után használják például a "chan, san, kun, sensei, senpai/sempai, sama" kifejezéseket. Legjobban úgy lehet ezeket megérteni, ha belegondolunk, hogy például az angolban van a Sir, Miss, Mrs, Mr, Madam, Ladies, Gentleman. Nos, a japán megszólítások is ezekhez köthetők.
Ott van például a nevem után is megjelenő chan. A chan utótagot általában egy fiatalabb lány, néha fiú neve után használják. De a chan belsőbb kapcsolatot is kifejezhet. Egy általunk jól ismert, szeretett személy neve után is használatos. Például az onii-chan (fiú testvér) és onee-chan (lány testvér) esetében is találkozhatunk ezzel. Azonban itt érvényesül a kor szerinti megkülönböztetés. Ha valaki idősebb testvérét szólítja meg, akkor nem chan-t mondd, hanem sama-t (a tisztelet netovábbja :P) vagy san-t. Tehát ezzel fejezi ki a tisztelet "mértékét" is, és a két személy közötti kapcsolat szorosságát. Szülők neve után azonban soha nem rakunk chan-t. Az anya udvariasan okaasan az apa pedig otousan, tehát a san utótagot kapják. Az öcs, vagy a húg esetében is megjelenhet a san, azonban általában eltűnik, nem használatos (otoutosan-otouto, imoutosan-imouto).
A chan és a san utótagok után következik a kun. A kun utótagot általában fiatal korú fiúk neve után alkalmazzák. A sensei utótagot leggyakrabban az iskolákban használják a diákok tanáruk megszólításakor, de előfordul munkahelyen is, vagy valamilyen harcművészet mesterével szemben. A sensei megszólítással a megszólítottat feljebbvalónkként tiszteljük. A senpai/sempai utótag is hasonló jelentéssel bír, azonban itt senpai/sempai megszólítást kaphat például az iskolában egy felsőbbéves barátunk is. A sama utótag mind közül a legudvariasabb, nemtől független (képen Rukia és az ő nii-sama-ja). Ezt egy általunk "majd hogy nem zsánerként" tisztelt személy neve után használjuk (főnökünk, vezetőnk vagy egy általunk igen tisztelt személy, akár testvér is lehet).
Előfordul az is, amikor minden utótagot elhagynak. Leggyakrabban ezt a nagyon közeli barátok teszik. Nagy megtiszteltetésnek számít, de csak akkor, ha a másik fél mondja azt, hogy hagyjuk el a chan-t, kun-t, stb-t... ha azonban ő nem mondja, akkor tilos saját döntésünk alapján elhagyni ezeket, mert ha megtesszük, akkor udvariatlan, faragatlan embereknek gondolnak majd minket, és meglehet, hogy ott lesz a kapcsolatunknak is vége. A japánok nagyon komolyan veszik ezt, és megpróbálnak mindenkivel udvariasak lenni, udvariasan megszólítani, úgyhogy tegyünk mi is így, és ameddig nem mondják nekünk, hogy Chika-chan helyett elég a Chika, addig ne is próbálkozzunk, mert lehet, hogy forró rámen landol a fejünk tetején. :P
Tehát ezeknek a megszólításoknak az alkalmazása függ a személy nemétől, korától, pozíciójától, velünk való kapcsolatától, és az udvariasságunk mértékétől is. :) Remélem nem voltam túl zavaros. ^^
