Mielőtt folytatnám tevékenységeimet, leírom, hogy miért éppen az animék, mangák és Japán az, ami a legközelebb áll hozzám.

Nagyon sokan kérdezték/kérdezik tőlem, hogy miért ez az érdeklődési köröm legfőbb alanya. Számtalanszor próbáltam erre a kérdésre választ adni. Az animék/mangák világa elragadott, beszippantott évekkel ezelőtt, és azóta sem enged el. De, hogy miért is szeretem? Erre a kérdésre van pár válaszom.

Elsősorban szórakoztat, kikapcsol. (A kép a Bleachből származik) Vannak olyan animék/mangák, amelyeken jobban nevetek mint például a magyar Irigy Hónaljmirigyen. Azért ezt a példát hoztam, mert korábban, amikor még nem csöppentem bele az animék világába, ezen nevettem. Mióta azonban "más világban" élek, ha nézek egy IHM-et, nem szoktam nevetni rajta, és nem tartom szórakoztatónak sem. De vajon mi ez a változás? Érdekes, számomra is rejtély. Már nem szórakoztat. Ha nevetni akarok, akkor egy vicces anime/manga történetet keresek.

A második indokom az, hogy tanulságos, és elgondolkoztató. Jó, erre lehet mondani, hogy és a filmek? Igen, van olyan film, ami szintén ilyen, de nagyon kevés. Manapság a legtöbb film tele van klisékkel, és mindig lehet tudni a végkifejletet, hogy ki-kit fog szeretni, mit akar mondani a film valójában. És igen, van kivétel, múlt héten láttam is egyet. Ez volt a Fekete Hattyú című film, amit megnéztem, és még két percig ültem miután vége lett a filmnek. Teljesen beszippantott a világába, és még mosolyogni és legalább 20 perc elteltével tudtam újra. Úgyhogy van kivétel, azonban a filmek manapság mindig ugyanazt a tanulságot mondják nekünk (tisztelet a néhány kivételnek). Animék/mangák terén azonban valahogy mindig újat kapok, mindig történik olyan, amin elgondolkozok, ami meglep, ami tanulságos. A lényeg, van mondandójuk.

A harmadik indokom, ha lehet annak venni, az, hogy tetszik. Egyszerűen rákattantam, és mást már nem tartok jónak.

Negyedik, hogy megmozgatja az agyunkat, fantáziánkat. Itt elsősorban a mangákra gondolok, hiszen ott kell többet képzelni a történethez, hogy az emberek mozognak, stb. Jó, erre meg lehet azt mondani, hogy és a mesék? Való igaz, ott talán több képzelő erőre van szükség, hiszen ennyi rajz nincs benne. Egy pont a meséknek, azonban a mesék valóban inkább a fiatal korosztálynak valók. Nem hiszem, hogy az én koromban mesét olvasnék. (Igaz sokan támadnak azzal, hogy ennyi idősen ebben a világban élek, de ez van!) Úgyhogy egy pont a mangáknak.

A kép a Zombie-Loan című mangából van.

Ötödik, hogy tapasztalatot ad számomra. Már többször voltam olyan helyzetben, amit személyesen nem éltem át, viszont olvastam/láttam, és ezáltal tudtam egy-egy helyzetben válaszolni kérdésre, nehézségekre (legalábbis remélem XD). Megértettem a szituációt és bele tudtam magam képzelni. Nem hinném, hogy sok film képes erre. Számomra ez a világ több, mint a filmek világa, többet kapok tőle. És miért éppen Japán? Nos, Japán a világom szülőhazája, és a kultúrája is magával ragadó. (Egyszer úgyis elmegyek oda! :P)

Mára ennyit, srácok! :)