Most, hogy a mangák jelentéséről beszéltünk, ideje megemlíteni a jellemzőit is. Találtam egy képet, amely jól illusztrálja a különböző kifejezéseket.

De ezeken a kifejezéseken kívül, még számos illusztráció létezik egy-egy érzelmi állapot kifejezésére. Itt van például az orrvérzés, amely gyakori látvány egy-egy helyzetben. Vagy megemlíthetjük a chibi megoldást is. Eredetileg a chibi kifejezést kicsi gyerekekre vagy személyre mondják. Mellesleg az egyik degum neve Chibi, mivel kisebb mint a testvére, ezért így neveztem el. :D De térjünk vissza a chibire, a chibi nem csak névlegesen jelenik meg a mangákban, animékben. Van, amikor az egyik szereplőből hirtelen chibi lesz, ekkor gyerekességre akarnak utalni a készítők.A képen a Bleach szereplőit láthatjuk chibi formában. Ugye, hogy mennyire másképp néznek ki még a leggonoszabb, és legszigorúbb karakterek is? A chibi egy közkedvelt ábrázolásmód, éppen ezért...még a leggonoszabb személyből is kis kawaii valaki lesz.

Viszont a legfontosabb kifejezőeszköz a szem. Mondhatjuk, hogy "a szem a lélek tükre". A mangáknál, és az animék esetében is a szem különös fontosságú. A szem alakja "megmondja" nekünk, hogy ki a gonosz, és ki a jó szereplő egy-egy történetben. Elég csak a szemét nézni, és máris tudjuk. Minden személyiségnek van egy szemformája, ami mindig visszaköszön számunkra, és ezáltal tudjuk, hogy ki a jó, és ki a rossz. Ritka, amikor a szem alapján egy karakter gonosz benyomást kelt, mégis jó szereplő. Viszont ilyen is létezik, például a Toradorában Ryuuji.

Első ránézésre azt mondanánk, hogy a srác egy bűnöző, azonban valójában egy kedves fiú, aki még elpirulni és képes. Sőt, történetünk végén még  a szerelem is rá talál. De egyelőre fejezzük be itt a történtet, hiszen most nem az animét szeretném ajánlani nektek. :D Az majd egy másik alkalommal lesz. :)

A mangákkal és animékkel kapcsolatban, még elmondhatjuk, hogy a szereplőknek nagy, kerek szemük van, inkább egy európai emberre hasonlítanak, mint egy japánra. Ezeken a karaktereken is látszik, hogy mennyire nyitottak más világok felé. Tőlem is többször kérdezték, hogy én akkor most japán embereket nézek, és minden szereplő úgy néz ki? Ennél a kérdésnél mindig meglepődök, mivel általában nem úgy érzem, hogy egy japán embert látok, hanem az a benyomásom van, hogy egy európait látok a képen, vagy éppen az animében. Azt persze tudom, hogy Japánban játszódik, és a japán kultúra hagyományait láthatom, de mégis olyan érzésem támad, mintha otthon lennék, semmi megkülönböztetés. Ráadásul a szereplők teljesen természetesek, rögtön el lehet őket fogadni. Tökéletesen értenek a készítők ahhoz, hogy egy-egy karaktert hogyan lehet elsőre megkedvelni, megszeretni és elfogadni, és azt is, hogy hogyan lehet megutálni valakit.