„Mikor annyi idős voltam, mint te, már tudtam, hogy festő akarok lenni. Állandóan festettem, még álmomban is. Aztán egyik reggel arra ébredtem, hogy képtelen vagyok rá. Egyik képem rosszabb volt, mint a másik. Csupán halvány másolatai voltak más képeknek, amiket valamikor már láttam… mintha mindent elvesztettem volna.

-Nehéz lehetett...

-Az volt, de aztán rájöttem valamire... megértettem mit jelent számomra a festés. Ahhoz, hogy repülj, nem kell varázsige, jól mondom?

- Igen, a belső erőnk emel fel!

-A belső erődre támaszkodsz, látod, erről beszélek! Ezzel az erővel festek én, és süt kenyeret a pék. Mindannyiunknak meg kell ismernie a belső erőnket. Ez néha sok szenvedéssel jár." (Ursula-Kiki, a boszorkányfutár)